Grandpa' blogja

...közben keményen zajlik az élet.

Mert mi is van?

• Valaki egő Suzukival megy kávézni reggel. Majd fizetés nélkül távozik.
• A zsidók lövik a palesztinokat és fordítva.
• Az ukránok csapolják a gázt, mert az övéket is csapolják.
• Még mindig hideg van.
• Sok a meló. Majd még több. És ez így megy.
• Tanulni kéne. Majd még többet, különben rábaszoda lesz. És ez így megy.
• Befaltam egy adag túrós rétest, tele mazsolával. Utálom a mazsolát.
• Fáj a fejem. Nem a mazsolától.
• Ettem egy szelet kenyeret, itthoni sütés. Még hangolni kell, mert úgy érzem téglát nyeltem.
• A tévéműsor egy nagy nihil.

Valamint mára már csodákat nem várok, majd legközelebb áldozok a hétfő oltárán.

Na pá!


 

Már megint az én hülye kérdéseim.Olvastam tegnap, hogy Thüringia kormányfője sielés közben ütközött egy szlovák nővel az osztrák Alpokban. Ami most tény, hogy a néni  (aki mellesleg két gyerek anyja volt) alulról szagolja az ibolyát, a kormányfő urat meg tegnap nagy ovációk közepette sikerült felkelteni a kómából. Nem viselt a nő sisakot, ezért halhatott bele az ütközésbe. Egyébként tornatanárként működött, biztos nem hallott a védőfelszerelésről.

Nos... Én elég régen sieltem utoljára, akkor is megmaradtam egy erős beginner szinten. Azt is tudom, hogy a sípályán bazi nagyot lehet esni. Magamtól is.
De ilyan baszott erővel beleszállni fejjel egy másik emberbe, aki elvileg velünk egy irányba halad, lefele a lejtőn, hogyan lehet?!
Jó, igen, kiskoromban én is próbáltam visszafele mászni a csúszdán, de itt most felnőtt emberekről van szó. Elvileg. Ettől a lehetőségtől most tekintsünk el.
Vagy az a szerencsétlen nő megállt a terep közepén, vészvillogó nélkül és jött emberünk kilóharminccal lefelé, majd vitt mindent, mint Kamaz a kereszteződésben? Nem tudom elképzelni, hogy valaki ne vegyen észre egy másik, a pályán lévő embert és ne tudja kikerülni. Ezért vannak a rikitó, fényvisszaverős síruhák, nem?
Esetleg diszkóbaleset jellegű volt? Emberünk pár vadászmester után lerombolt a hüttéből, hogy  "Elférek én még ott Mucikám! De jó közel lesz!" Nem fért el.
Szóval hosszú idő után esetleg így menjek el sielni, hogy jön valami vak állat és halálragázol?
Mi? Hogyan? Na. Agyfasz.

De azt a boltost is szopná le a vacogós cápa, amelyik rutinból kiönti a felmosóvizet a boltja elé. Minusz 7-ben... Én meg anélkül haladok 3 métert, hogy lépnék.

Vissza az attitűdökhöz, mert pénteken leszámolás van belőle.

Jók legyetek!

Osszuk le a lapokat és a tál lencse után, lássuk minek kéne még jönnie 2009-ben...

Nem-nem, ez nem egy újévi fogadalomtétel lesz, csak meg kéne próbálni felvázolni hogy akkor mik is lennének a célok az elkövetkezendő 365 napra.
Mindenek előtt megtartani az állasomat és sikeresen (így szépen kiemelve) végezni a sulit. De ezeket most vegyük alapnak.
Munka fronton sajnos anyu nem áll olyan rózsásan, erre is meg kéne találni a szolúciót, mert  istenverte pöcsfejek a főnökei. Szóval onnan szabadulnia kell, méghozzá gyorsan. A kérdés már csak az, hogy hova... Sokat nem alszik emiatt, és be kell valljam, én sem tudok frappáns választ adni arra, hogy hol kapjon ő akkor munkát.
A januárra tervezett genfi túra után tavasszal most már meg kéne valósítani a Nagy Utazást. Krisz Papával már lebeszéltem a dolgot, Húsvét után vár a Nagy Vizen túl. Addig viszont sok pénzt kéne megspórolni, mert ámérika sem olcsó (bár olcsóbb mint itthon…), ráadásul a repülőjegyet is időben meg kéne venni. És közben le kéne tejelni majd az egyetemnek a tandíjat.
Tavaszi action point még a német nyelvvizsga, mert most már kezd kurvára idegesíteni, hogy még mindig nincs meg, én meg csak felejtek.
A nyári vizsgaidőszak után meg erősen hajlok most már arra, hogy meg kéne csinálni a jogsit. Nem mintha eddig nagyon hiányzott volna, mert lehet szidni a BKV-t, de Pesten az ember eljut vele bárhova. Viszont a bevásárlásokat nem kéne elaprózni, hogy az ember annyit hoz, amit haza bír cipelni. Nagyszülők is idősek, meg anyunak is vannak egészségügyi gondjai, ha gyorsan kell reagálni, jó jön a kocsi. Meg ugye ad bizonyos szabadságot. Kocsi… Na, ez még külön történet lesz, mert ugye remek pénznyelő, és még meg is kéne venni. Grrrr…
Ha már nyár… Nincs kedvem még egyszer végigszenvedni klíma nélkül egy nyarat ebben a lakásnak hívott katlanban. Mert amíg az ember családi házban lakott, kiült hűteni a tökeit a kertbe, itt viszont ezt nem tehetem meg, mert a helyi nyuggerek fellázadnak és különben is nagy az átmenő forgalom.

Őszintén remélem, hogy a Grandpa’ féle gazdasági megszorító csomag meghozza a várt eredményt, levegőhöz jutok és a fentiekben is segíteni fog. 

Más. Újra el kell kezdeni sportolni, mert ha ez így megy tovább, tökéletesen leépülök. Szóval vissza a squashpályára, már csak partnert kéne találni.

A blog jövőjéről még nem írnék semmit, lesz, ahogy lesz. Szerencsére hamar kialakult egy kisebb olvasótábor, ennek nagyon örülök.. A látogatottság sem rossz, ahhoz képest, hogy nagy dobra nem vertem az oldalt.

Na, egy év múlva megnézzük a mérleget. Addig is go ahead!

Jövőre, veletek, ugyanígy...

Mára csak annyi maradt, hogy kívánjak Nektek nagyon boldog és sikerekben gazdag 2009-et! Talán én sem fogok annyit morogni jövőre. Kiderül holnaptól. :-)

Grandpa'

Kurva hideg van vagy kurva hideg van?!

Meg aztán nem kéne már ilyen későn hazajárni, mert tegnap is dobtam egy hello-t az előszobában hülyén felakasztott kabátnak... Vagy el kéne menni szemészetre. :-)

Ennyi, most dolog van...

... jártam, egy kis séta erejéig.

Elég cidri van, harapni lehet a levegőt és ismét megjött az étvágyam. :)
Mivel az utcákon pár kóbor macskán és egy levegőzni kirakott öregapón kívül mással nem találkoztam, ezért csak én maradtam és a hangok a fejemben. Így a kis társaságban szépen végigvettük az elmúlt egy évet.
2008-ról mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy unatkoztam. Dőlt az évből a jó és a rossz egyaránt, de mivel laza filozófus módjára ez utóbbival nem foglalkozunk (csak a szépre emlékezünk jeligével), annyi maradna, hogy talán illene köszönetet mondani a jó dolgokért. Figyelj, ez most olyan lesz mint életem első Oscar-gáláján!

Köszönöm anyukámnak, apukámnak és az egész kis maradék kelekótya familiának, akik ha nincsenek is sokan, de Ők a családom. Annak a pár embernek, akik a barátaim és odafigyeltek Grandpa'-ra év közben. A Mókás Lányoknak és Speednek (mint egy idióta zenekar :-)), hogy elviselték a faszságaimat morgásaimat. A kollegáknak, de nem mindnek!
Köszönet Párizsért, Berlinért, Pozsonyért, Bécsért és Dublinért. A szép kirándulásokért, a beszélgetésekért, sörözésekért, aggódásokért és szeretetért...
És köszönet még Valakinek, hogy jó egészséggel végigcsináltam ezt az évet is (Nem kell egyből vagdalkozni a derékfájással, jó?!).

Ennyi volt, kérem a következőt!



 

...szép szóval, ami most nálunk folyik.

Eleve kitűzött cél volt Karácsonyra, hogy enni és hízni, valamint aludni. Sokat!!!

Tegnap reggel egy könnyed fasirttal kezdtem az ünnep ezirányú alapozásását, majd következett egy nagy séta, hogy lemozogjam, mert kellett a hely délre. Ebédre jó erős halászlé, majd rántott tengeri halfilé, lapátnyi krumplipürével. Délután másfél órás szunyóka, majd a karácsonyfagyújtás és papírtépés után (btw, gyönyörű inget és pulóvert kaptam anyutól!) jött a katarzis. Előételnek kaviár és füstölt lazacszeletek főtt tojással és fokhagymás rákkal salátaágyon (Még mielőtt valamelyik jóérzésű elkezdi szidni a burzsuj felmenőket, a dán kaviár doboza 350 forint, és a kis adag rákot is meg lehet úszni occsón, csak keresni kell...).
A főfogás májjal, illetve márványsajttal töltött pulykatekercs, zöldséges rizzsel. A tradicionális bájgliii már csak tömöfával ment le.

A mai menet már könnyebb volt, 13 óra alvás után (néha a pulyka bejelzett, hogy nyugtalanul fekszik...) házikalács reggelire -made by nagyanyó- baracklekvárral. Ebédre második kör halászlé, végül a maradék fasírt krumplival és salátával. E sorok írása közben eltünt egy szelet narancstorta (köszönöm anyukám), most aprósüti jön, vacsorára a tyúkcomb a cél.
Holnap nagyszülők jönnek ebédre, nagyapám számára pedig nem ünnep az ünnep töltöttkáposzta nélkül... Előtte húsleves. Tömören.

Egyelőre ennyi, Grandpa' kerekedik talán kicsit és simulnak a ráncai. És két napja nem morgott! Fél Kína örjöng!

Mert karácsonyi bejegyzést írni nem is olyan könnyű...

Meg aztán az évértékelés még odébb van, és ezt a részt nem is szeretném erre szánni.

De egy picit ma elgondolkoztam azon, hogy mit is jelent nekem a Karácsony. Szóval mit is?
Miutan a munkahelyen 126-szor elmantrázza az ember, hogy "Boldog Karácsonyt!", rájön, hogy nem ez a Karácsony. Akkor talán a készülődés, a sütés, főzés, ajándékvásárlás, csomagolás? Talán... Az ünnepi ebéd, a vacsora? Is. A Szenteste hangulata, miközben szól egy régi lemezről a Mennyből az angyal? Közel áll. De akkor mégis mi?

A Karácsony benne van egy pillantásban, egy ölelésben, egy telefonhívásban, egy súgott szóban, egy kézfogásban azoktól, akiktől várjuk, akiktől igazán várjuk. Akiknek a szemében látod, hogy tényleg a boldogságot kívánják neked. Mert ők azok, akik szeretnek...

Ide lehet illene egy szép karácsonyi dal (a tököm tele a hátam közepére kívánom már ezeket), én inkább a következőt választottam.




Boldog Karácsonyt kívánok Nektek!

/Amíg öreg Armstrong énekel, sütiillatban úszik a lakás, a lábam egy párnán, hátradőlve irogatok. Pihenni kell, mert Grandpa' fáradt. Nagyon fáradt./



 

"Good evening Scottish, Clipper one zero three. We are at level three one zero."

Ezek voltak az utolsó szavak, melyeket a légiirányítás hallott James MacQuarrie kapitánytól pontosan húsz évvel ezelőtt a skóciai Lockerbie felett.

A Clipper Maid of the Seas nevű Boeing 747-est ekkor tépte darabokra egy plasztikbomba 1988. december 21-én. 243 utas (közöttük egy váci család négy tagja), 16 főnyi személyzet lelte halálát a katasztrófában. A földre zuhanó roncsok Lockerbie tizenegy lakosának halálát okozták.
A gép darabjai nagy területen szóródtak szét a rajta tartózkodók holttesteivel együtt. A város lakóinak több napig el kellett viselniük a szétszóródott maradványokat, míg a nyomozók rögzítettek minden nyomot. A Cox and Foster 1992-es cikke alapján a főpilótát, a másodpilótát, a fedélzeti mérnököt, egy légikísérőt és több első osztályos utast a székükbe szíjazva találtak meg, amikor az orr-rész Thundergarth falu temploma mellett egy mezőbe csapódott. A vizsgálat megállapította, hogy a stewardess még életben volt, amikor egy farmer felesége megtalálta, de még a segélyhívás előtt belehalt sérüléseibe. Egy férfi utast szintén életben találtak, és egyes orvosi vélemények szerint ő túl is élhette volna a katasztrófát, amennyiben hamarabb találják meg.

2000. május 3-án kezdődött el a robbantással vádolt két líbiai, Abdelbaszet Ali Mohamed Al Megrahi és Lamin Kalifa Fimah pere, melynek ítélete 2001 január 31-én Al Megrahit bűnösnek találta, míg a masik vádlottat felmentette. Az életfogytiglani börtönbüntetés ellen Megrahi fellebbezett, így az ügy a mai napig lezáratlan maradt.
Líbia kormánya 2002-ben az áldozatok családjainak, áldozatonként 10 millió dollár kártérítést ajánlott fel.
Mindez azonban már rajtuk nem segít...

RIP Pan Am Clipper 103...

 

Az a rohadt helyzet van,

hogy mikor végre végeztem a vásárlással, loholással, takarítással, akkor ez az idióta, barom állat felettünk megtalálja azt a kibaszott ütvefúrót és fél órája aberrál már valamit.
Ezt csak és kizárólag vasárnap este hatkor lehet?! Nappal nem működik a fúrógép? Baszki...

Egyébként meg megvettem a fenyőfát, becsomagoltam az összes ajándékot és ragyog a lakás. Büszke vagyok, na... :)



 

Miután ilyen jó munkás volt a szombat... 

Most hátradől, láb feltesz (hopp, a pohár...), nagylevegő és életérzés... Katt!
 

 
Megvan? Mindenki elkapta a fonalat? Akkor tovabbi szép estét, én ébren álmodok. 

UI.: Laikusok (=nők) számára a négykerekű egy Aston Martin DB9. 007-es? Daniel Craig?  Na, igy már megvan, igaz? :-)

... kezd elharapódzni, ahogy haladunk szépen az ünnepek felé.


Pár apróság az elmúlt két napból.


Tegnap, vásárlás, mert kellett még pár dolog. Éppen egy adag fagyasztott zöldséget próbáltam meg kihalászni, mikor perifériából látom, hogy mamika a legnagyobb lelki nyugalommal belerámol, majd eltolja az én kocsimat... Utánaeredek (a nyuggerek néha meglepően fürgék tudnak lenni...), hogy hóhahó, enyimé. Reakció: Az az övé! Még mielőtt belementem volna a faszkodásba állóháborúba, egy erős "Nem" kíséretében einstandoltam a kocsit a fagyasztott borsóval.

Mai párbeszéd egy boltban (italtasak beszerzése volt a célom):
- Jó napot kívánok, egy italtasakot szeretnék venni!
- Jó reggelt (így délután 1 körül...), pirosat?
- Milyen színű van még?
- Piros.
- Akkor én pirosat választanék.
- Mindhármat?
- ???

Pár napja, Burger Király:
- Egy Whopper menüt kérek Fantával!
- Üditő milyen lesz?
- ???

Középkorú csóka és a buszsofőr Kökin:
- Ne haragudjon, ez megy Rákoskeresztúrra?
- Igen, ez.
- Biztos?
- Menet közben még eldöntöm... :-)

Szóval úgy látom, sokakra ráfér a pihenés, mert ez kezd eldurvulni. Jut eszembe, fáj a derekam. Valamit ezzel kezdeni kell, mert random módon jön és kezd frusztrálni...

Na pá!

Update: Vettem egy faszányos sálat. Kockás. Nagypapis, jó illatú és megy a szememhez. :D

"...Con onor muore..."

Igen, ezt is le akarom írni, mert ugye az ember nem jár minden este oda, másrészt meg már számon kérte rajtam a kedves Olvasó, hogy mivanmár... :-)

Nem voltam még az Operában, éppen ideje volt. Eddigi elképzeléseim is távol tartottak tőle, melyek szerint enyhe túlsúllyal küzdő férfiak és nők egymást próbálják túlordítani énekelni idióta maskarában. De mivel ezen vízióim finoman szólva is agyonszúrták kultúrális érzékemet, így éppen ideje volt a látogatásnak. A Puccini-hetek részeként a Pillangóasszonyra (Madama Butterfly, 1898) esett a választás (bár mindenki Pillangókisasszonynak ismeri, de ez csak egy rossz fordítás eredménye). Akkor menjünk sorba.

Az épület gyönyörű, ezt gondolom sokan láttátok, belülről pedig még szebb. Egyetlen apróság, melytől falnak mentem, azok a székek... Könyörgök, közel három órát végigseggelni egy leheletvékony huzattal bevont faszéken büntetéssel ér fel. Cseréljék le vagy monnyon le! A szék is!
A közönség már vegyesebb képet nyújtott mint az épület. Vannak ugye a klasszikusok. Öltöny (az enyém egy fél napot lógott az erkélyen, hogy távozzon belőle a péntek éjjeli dohányadag...), nyakkendő, nőknél kosztum vagy estélyi. Vannak szolídabbak: pulóver, sötét nadrág. Ehhez hozzájön pár turista, akik nagy valószínűséggel a súlykorlátozás miatt nem a szmokingot tolják be a kofferba. Ez még oké. Dehogyazajóélet, a srácra ki operálta rá az Ecko pulóvert a farmerral? A szüleit ki nem vágta pofán? Mert végignézve a kiccsaládot, ásításnál kificcent a kapa és traktorral is csak azért nem jöttek, mert nem engedték be az Andrássy-ra. Bameg. Aranyláncra volt pénz, ehh.
Legjobb arc a mellettem ülő negyven körüli, 190 centi (ebből 150 a láb) magas francia nő volt, aki első megmozdulásaként keresztbevágta a futóműveit, lazán beletörölve a kiscipellőt a nadrágomba. Két újabb sípcsontozás után finoman visszarúgtam... Külön fejezet, hogy az előadás alatt végig szagolhattam a parfümjét (kitalálójának 10 év szigorított, Kolumbiában...) enyhe izzadtságszagával keveredve. Nem hánytam ,pedif jó lett volna.
A darab tetszett, már amit láttam belőle. Az előttem ülő úr anyukájának üzenem, hogy gratulálok, mert ilyen szép nagy fejet még életemben nem pipáltam. Puccini-t csak ajánlani tudom olyan kezdőknek, mint jómagam. A darab nem túl hosszú (ellentétben Wagner 5 felvonásos, 5-6 órás , mazoistáknak való darabjaival), érthető és zeneileg is könnyed. Ha esetleg valaki nem ismeri a sztorit: Egy amerikai tengerész, bizonyos Pinkerton feleségül vesz Japánban egy lányt, Butterfly-t, majd évekre elutazik. Amikor visszatér Nagaszakiba, már az új amerikai feleségével érkezik. Közben persze ott a gyerek, vinné is magával Amerikába. A japán kispillangó meg nem viseli el a szégyent, inkább finoman torkonszúrja magát apja tőrével... Egyszerű, mégis nagyszerű történet, az akusztikus és vizuális hatásokkal pedig remek élmény. Az üstbobos viszi a pálmát a zenekarból, néha azt hittem beszarok az ijedtségtől. De tetszett na! Nem kicsit.
Végkövetkeztetés: Megérte a jegyárat, megérte kibirni a széket, a francia "létrát", és ha nem is minden hónapban, de alkalmanként kellemes kikapcsolódást nyújt egy este az Operában...

 

(Nem ide kapcsolódik, de ha már itt vagyok. Ma kipróbáltuk hány ember fér fel a 8-as buszra. Eggyel több, mint kéne. És az is mellettem állt.)

...gondolatok dióhéjban.

Bár pesti vagyok, de érző lélek. Gaskó és az egész csordája szarjon horgonyt.

Találtam egy százast a mosógépben. Ebben csak az a furcsa, hogy gatyákat mostam. Szóval majd jelentkezzen nálam az a fehérnép, aki ilyen bőkezű volt pénteken! :-)

Szomorodjon rá az is a bilire, aki a Senorita Szöszit kitalálta, pénzt adott rá, és engedi leadni... Mindegyik!!! Arohadtéletbe... A csaj inkább vetkőzne, mindenki jobban járna, még a nézettség is.

Én a bejárati ajtót úgy csukom be, hogy nem dől össze tőle az egész ház. Mások nem. Ki fogok irni egy tréninget.

Tegnap este az Operában voltam. Külön post lesz. Coming soon.

Forgatókönyv lapjai peregnek a szemed előtt...

Hideg van, állsz a buszmegállóban. Emlékezel, időd van, és van is miről. Megpróbálod beleképzelni magad helyzetekbe. Valójában fogalmad sincs milyen lesz, meg ott van a tudatalattidban, hogy ez is csak egy parti a sok közül. Valami ilyenkor mégis más... Talán az öltöny? (még mindig jó rám..) Esetleg az ünnepi alkalom? Az, hogy egy helyen láthatod azokat, akiket egyébként sohasem? Meglátod. Hideg van... Na, végre, itt a taxi!

Warm-up party. Tetszik a lakás, jó a hangulat. Felülkerekedik benned azon éned, mely totálisan bízik abban, hogy szép estéd lesz. Meleg van... Belülről is. Pálinka. Nem is kevés, házi mindegyik.
Hideg van... Hiába a pálinka, reszketsz. Már alig várod, hogy odaérj. Eltelt egy év. Vajon mi változott? Az ajtó, mint az időkapu. Innentől kezdve be van nyomva a Fast Forward, pörög a szalag, megy a felvétel, hihetetlen gyorsan. Bent, valahol az agyadban is serceg egy film, de ott visszajátszás megy, régi idők mozija. Gondolataid csapkodnak a két terem között.
Előjönnek az érzelmek, te meg próbálsz szortírozni. De a pálinka köde ott van még, ápol és eltakar. Csak sodródsz. Van amit tudatosan teszel és van amit tudatosan nem teszel. Beszélgetsz, pontosan tudod miről, azt is hogy miért, de még nem érzed a szavak súlyát. Talán vannak, talán nincsenek, de ez úgyis csak holnap derül ki.
Mosolyogsz és nevetsz, táncolsz és szeretsz. Mindenkit. Vagy mégsem? Sírnál vagy zokognál, fázol és hiányzol valakinek. Tudod te magad, keresni kéne, de lehet, hogy nem szabad. Hagyni kell dolgokat. Pihentetni, mint a tésztát. Nagy baj nincs és nem is volt, de érzed, hogy ez a pár perc kusza volt. Torkod száraz, inni kell, majd újra táncolni és nevetni... Kell? Igen, ezeket kell, sok jó emberrel. Előjönnek képek, de nem látsz arcokat. Hol vannak? Miért nincsenek itt? Válaszolnál magadnak, de a kérdések tovasuhannak. És a film pereg tovább.
Hajnal van és te józanodsz. Rend lesz kívül és belül. Lassan a pörgés elül és kezded érteni, mi és miért történik. Jó ez így. Beletörödtél és fáradt vagy, különben is holnap van.
15 perc, nagyjából ennyinek tünt, de jól érezted magad.

Hideg van... Hol van már a taxi? Hazafelé félálomban egy dalt dúdolsz halkan, mely benned maradt az estéből és melyre különben is emlékszel régebbről...:



 Reggel hívnak. "Te emlékszel, mi volt tegnap?"

...keleten változatlan. Kurva Nagyon sok meló van és ez Karácsonyig nem is fog változni, csak közben a saját dolgaimmal meg nem haladok.

Tehát mindenki rányom a következő videóra, aztán ha felpörögtünk, jöhet az ebéd. Éhes vagyok, nem kicsit... 

...kezdődött, hogy éreztem, szép lesz a mai nap. Bejött, médium vagyok. Nem rohantam délelőtt sehova, kedvenc közértemben (vidékről származó barátaim szerint ilyen szó márpedig nem létezik) megkaptam mindent. A pénztárnál sem volt sor, busz is jött, ellenőr sem volt. Az ebéd parádés lett, disznótoros vidékről, nagyanyó hozta fel. 

 Délután abszolút kikapcsolódás, séta, kiállítás, kenyérlángos, forró tea, majdnem pálinka-fesztivál, karácsonyi vásár, szóval tökéletes. :) Ráadásul a derekam sem fájt.

11 halott két nap alatt. A legszebb módon hárman váltak fasirttá. 170-nel kanyarba beszállni, rommázúzni magunkat biztonsági öv nélkül, nincs ennél gyönyörűbb.
Tiszta fejjel program, ugye? Gondolkodni kéne inkább megtanítani az embereket.
Három kis halommal több egy temetőben. Biztos megérte...

Szép estét Mindenkinek!

Amit a hétfő reggelnél jobban imádok, az a péntek este. Esik, Karácsony előtt vagyunk és ehhez még hozzájön a péntek esti szokásos, átmeneti agyhalál.

I. számú Vásárcsarnok, Matchka. Gondoltam, hogy gyorsan és fájdalommentesen beszerzek egy kisebb hadseregnyi csokimikulást a holnapi nagy napra való tekintettel. Igen, tudom, alapvetően barom ötlet péntek este bevásárolni fél órával zárás előtt, de hát ez a remény diadala a tapasztalat felett. A pénztárig nem is volt gond, de ott már ment a balhé a pénztáros néne és egy igazi faszagyerek között. Az egyik rendre kikéri magának, a másik rendre tegez. Szerencsére közbelépett John Wayne. Külön bejegyzést érdemelne a nyugdíjas biztonsági őrök alkalmazása btw... Ja, hogy mások állnak a sorban, ugyan már, ki nem szarja le.


Ezek után már meg sem lepődtem, hogy a kitűnő jelemmel megáldott buszsofőr kövér gázzal hajtott át a piroson is, hogy még véletlenül se legyen esélyem beérni a megállóban. Valaki elmagyarázhatná az ilyeneknek, hogy nem azért futok két táskával, tocsogva a vízben, mert az oly' kurva jó, vagy mert mozgáshiányom van. Namindegy.

Mai kérdés: Nyugger bevásárlókocsi mire jó? Na, mire? Szép mintát hagy a cipődön, miután átrángatták a lábadon.

Szóval esik. Ez van, most tessenek élvezni a hétvégét, mert a hétfő már befordult a sarkon!
 

De miért kellett a Cápa 2-t hajnali 1-re tenni?! :)

 

...hogy nagyon nincs időm, de megjegyezném, hogy a derékfájástol lassan a falat fejelgetem. Délutánra jobb, aztán csak azt várja, hogy lassan lefeküdjek aludni.

Különben is ma 8-ig dolgoztam, bameg. Goodnite!
 

Néha úgy vagyok vele, hogy engem már törzsgyökeres pestiként nem érhet meglepetés a BKV-n. Tévedsz Papa! És ráadásul ismétlődő jelenség. Figyelj, kérdés jön!

Ha már reggel befalsz egy fej hagymát, akkor miért szállsz fel a tömött buszra? De ha már fent vagy, miért kell pofázni? És a barátnőd miért nem szól rád?
Ez emberiség elleni bűntett. Minimum életfogytig lakat.

Ehhez még hozzájön, hogy napok óta fáj a derekam és fogalmam sincs mitől. Finoman gerinctől indul, majd áthúz a medencémbe es kisugárzik a combomba. Faszkivan. Mai morgás ennyi, Grandpa off.

Tegye fel szépen az a kezét, aki az utóbbi időben 2 óránál többet szentelt az ebéd vasárnapi oltárán! Tegye fel, magasra! Na, ugye...
Én bizony régen, elég régen. Na, de ma... Hogy mi kell hozzá? Asszongya:

Alaphelyzetben nyugalom és idő.
Megfelelő társaság (igen, ez is fontos...)

Házi törkölypálinka, hogy helyet csinaljon.
Apró pogácsa, hogy szembeszálljon a pálinkával.
Újabb kör törköly, de itt aztán kiszállunk, mielőtt egy végtelen ciklusba kerülnénk. :-)
Aranysárga, gőzölgő májgaluskaleves extra főtthússal.
Kacsasült, pürével és párolt vöröskáposztával.
Kísérőnek muskotály.
Zárójelenetben diós-csokis tortával (made by nagyanyó).
Majd kávé és visszataps a tortának.
Konyak és szivar azért nem, mert nem szivarozom, konyak meg nem volt.

Begyakorlás nélkül két és fél óra... Igen, tessenek kipróbálni, vagy visszatérni ehhez a szép szokáshoz. Én ezen leszek.

Jah, tudja valaki mi az a papucs? Hát ez (kurvafinom, szilvalekvárral):

Most pedig szépen el aludni, mert holnap hétfő és azt ugye nagyon nem szeretjük. Álmosan még annyira sem. De előbb a WC-ben izzócsere, mert mikor máskor menjen ki.

Jó éjt!

...de ennek nem mindig kell nagy feneket keriteni.

Hogy miről fog szólni a blog, az még nem körvonalazódott teljesen. Mindennapi dolgokról, amiket érdemesnek tartok megemlíteni és talán amik Titeket is valamilyen szinten érdekelni fognak. Minél nagyobb a kettő között az átfedés, annál jobb. 
Hétköznapi dolgok, amiken Grandpa mosolyog vagy morgolódik. Ez utobbit főleg kedveli. Egy kicsit belekeverve saját világát is.

Mára pedig ennyi is, mert McCoy őrnagy most fog szabadítani a Delta Kommandóban. :-)