Mert karácsonyi bejegyzést írni nem is olyan könnyű...

Meg aztán az évértékelés még odébb van, és ezt a részt nem is szeretném erre szánni.

De egy picit ma elgondolkoztam azon, hogy mit is jelent nekem a Karácsony. Szóval mit is?
Miutan a munkahelyen 126-szor elmantrázza az ember, hogy "Boldog Karácsonyt!", rájön, hogy nem ez a Karácsony. Akkor talán a készülődés, a sütés, főzés, ajándékvásárlás, csomagolás? Talán... Az ünnepi ebéd, a vacsora? Is. A Szenteste hangulata, miközben szól egy régi lemezről a Mennyből az angyal? Közel áll. De akkor mégis mi?

A Karácsony benne van egy pillantásban, egy ölelésben, egy telefonhívásban, egy súgott szóban, egy kézfogásban azoktól, akiktől várjuk, akiktől igazán várjuk. Akiknek a szemében látod, hogy tényleg a boldogságot kívánják neked. Mert ők azok, akik szeretnek...

Ide lehet illene egy szép karácsonyi dal (a tököm tele a hátam közepére kívánom már ezeket), én inkább a következőt választottam.




Boldog Karácsonyt kívánok Nektek!

/Amíg öreg Armstrong énekel, sütiillatban úszik a lakás, a lábam egy párnán, hátradőlve irogatok. Pihenni kell, mert Grandpa' fáradt. Nagyon fáradt./