...ahol Mindenki cuki, de tényleg! :-)Egy ideje tartozom már egy élménybeszámolóval, de az élet néha szűkebbre szabja az időkeretet, mint azt tervezem.
Az egész hetes mókuskerekezés után egy könnyed bulival zártuk a március 15. elötti hetet Ri-nél, albiavató parti volt és remekül sikerült. Bár a hajnali 3 órás porszívózás, rendrakás és mosogatás után kicsit megcsappant a lelkesedésünk. Ez főleg akkor tetőzöttt, mikor a telepakolt mosogatógép úgy gondolta, hogy elengedi magából az összes vizet a konyha közepére.
Végül három óra alvás kóma után, a csodával határos módon vakartuk ki magunkat az ágyból és indultunk el Aprajafalvára (egyébként kisváros, csak így sokkal jobban hangzik - A szerk.), a Ri családhoz. A négy órás vonatozásból (rájöttem, hogy minden hiába, a MÁV még mindig nem törekszik arra, hogy megszeressem...) másfél mindkettönk számára kiesett, nekem alvás közben talán még a nyálam is folyt, Ri viszont tagadta részéről az ilyen Toldi-féle oktlalan nyáladzást. :-)
Délután 1-re értünk Aprajafalva Station-re, ahol Ri Papa várt már minket. Gyors helyzetfelmérést végeztem az autóban, mind a városról, mind a papáról. Előbbiben mindenki részt vesz a kátyukerülgető-versenyben, és meglepően nyugalom van, utóbbi pedig úgy tünt, hogy nem fog eltenni láb alól, legalábbis egyelőre.. :-)
A családi fészek nagyon tip-top, már első ránézésre nagyon otthonosnak tűnik. Ri Mama már várt minket az ebéddel, ami egy szóval leirva, csodalatos volt.
Délután Ri, eddig csak a Travel Chanel-ből ismert profizmussal kalauzolt körbe Aprajafalva szinte összes nevezetességén. Én meg csak hallgattam csiripelését és szívtam magamba a jólevegőt, a látnivalókat és a csendes nyugalmat, ami az egész környékből árad. Igen, pesti gyeröknek ez igencsak élményszámba megy.
A városnézés után rövid délutáni sziesztát terveztünk be, még a vacsi elé. Ezt a tervet egy csengőszó húzta keresztbe. Ri mondata, hogy "Na, most kösd fel a gatyád!" után keztem kicsit parázni. A Ri család periférikus rokonságának kb. tucatnyi tagja sorolt be egymás után az ajtón. Csak egy rövid vizitre jöttek, megszokott dolog, nyugtatott meg Ri Papa. A felnőttek és az öt kisgyerek zsibongással töltötték meg az egész házat, ami az otthoni összesen kétfős családi kép után, enyhén kaotikus, de nagyon vidám és kellemes benyomást tett rám. Miközben két rekesz sört hoztunk fel a pincéből, Ri öt percben felvázolta, hogy akkor ki kinek a kicsodája és elismételte, kit hogy hívnak. Én meg erősen koncentrálva memorizáltam. Ezek után megpróbáltam nem szégyenben maradni és ittunk a gyerekek, a névnapom, Március 15. és mindenki egészségére. Két ágyaspálinka, két sör és egy vodka után kezdtem hajlandóségot érezni arra, hogy az izmos ebéd ellenére én is beszálljak a három tálcányi sütemény felszámolásába. Ettől végülis csak a Rivel betervezett vacsi ténye tartott vissza, valamit az, hogy a népes kis kompánia távozott a színrél. Én meg ismét megállapítottam, hogy itt tényleg mindenki cuki. :-)
Az este már kettesben talált minket a városka egyik legkedveltebb és az étel alapján szerintem legjobb éttermében, ahol ismét sikerült degeszre enni magam. Egy rövid levezető séta után nem maradt más, mint az álmok birodalma.
Másnap reggel Ri vizeshajas ébresztője keltett fel abból az állapotból, ami félúton volt a megkezdett álom és a földszintről felszivárgó inycsiklandó illatok között. Mivel a vonatunk 11-kor indult Aprajafalváról vissza Pestre, Ri Mama úgy gondolta, hogy ebéd szintjére emeli a reggeli fogalmát. A vonatot is rendbern elértük és a kora tavaszi napsütésben robogtunk tova.
A konklúziót levonhatnám, vagy összegezhetnék a végére. Inkább nem teszem és csak köszönetet mondok ismét az egész familiának, hogy ilyen szeretettel fogadtak.
Cukik, nem? :-)
UI: Voltam még aznap este nagyszülőknél. Nagypapám írt nekem egy verset a névnapomra, közzé fogom tenni itt is, mert nagyon jó és nagyon büszke vagyok rá. :)
