Vannak napok, amik az Istennek sem akarnak elindulni.
A mai is egy ilyen. Korán akartam beérni dolgozni, mert korábban akarok innen lelépni.
A buszról ismét kedvem lett volna lerúgdosni pár bűzfészket, no meg pár agressziv nyuggert, akik azt hiszik, hogy azért állok az ajtóban és jelzek, mert nem akarok leszállni. Inkább áthajt rajtam, hogy két másodperccel előbb érhessen a piacra a csirkefarhátért.
Mikor beérek, kiderül, hogy csak dolgozni nem tudok, mert az IT folyamatos balfaszkodásai miatt nem működik a fele rendszerünk.
Tehát marad Obel-től a Just so, hogy rendbekerüljenek az idegeim.
