Fel a messzi Északra!Egy repülőútnak úgy nekimenni, hogy tudod, bármikor becsúszhat egy kis késés az adott desztinációra, nem túl kellemes. Főleg akkor nem, ha tudod, hogy az általad választott légitársaság már várakoztatott 18 órát utasokat azon a reptéren, ahova te mész, és ahonnan vissza is szeretnél jönni. Így három utitársammal, Speed-del (Project Geneva), TJ-vel és Z-vel (Project Berlin, Project Dublin&Cork 2008) a legszebb reményekkel pacsiztunk hajnali fél 5-kor Ferihegy 1 előtt. A korai időpont őket is megviselte, akárcsak szegény, kicsi Rii-t, akit fél 4-kor keltettem fel és ennek ellenére csinált nekem reggelit és mosolyogva köszönt el. :)
Minden félelmünk ellenére a Wizzair BUD-NYO járata 3 perccel korábban (!) kezdte meg a gurulást az előtéren. A repülőút eseménytelen volt, pedig Speed parázott kicsit, hogy a genfi hullámvasútazás megismétlődik. Mellesleg elképesztően gyönyörű a lengyel tengerpart 37 ezer láb magasból.
Nykoping-Skavsta reptér (Stockholm-Skavsta... ha-ha, 100 km Stockholmtól) tipikusan svéd és tipikusan fapados. Acél, kő, körbevéve fenyőerdővel, egy régi katonai reptérből átalakítva. Innen már csak egy röpke buszút várt ránk Stockholmig. A Flygbussarna járatát csak ajánlani tudom, gyors és pontos. A sofőr kicsit bunkó (hivjuk inkább puritánnak), a járatok kicsit zsúfoltak. Ezért aztán az üres székre gondosan felhalmozott hátizsákjainkat a "You can't do that!" parancsszó elhangzása után inkább ölünkben szorongattuk másfél órán keresztül.
A City Terminalen Stockholm legnagyobb közlekedési csomópontja. Busz és vasúti pályaudvar, valamint metróállomás. Innen fél óra alatt eljutottunk volna a hotelhez, ha nem bénázunk kicsit a Stockholm Card (ajánlott, sőt kötelező!!!) használatával (régen amatőrködtünk ennyit...) valamint, ha a metróból kiszállva nem az ellenkező irányba iramodunk (bocs, srácok!). Formula 1 Hotel, Stockholm Sud. Hát ha az ember csodát nem vár, akkor nem is éri meglepetés. Rövid távú tartózkodásra megfelel, tiszta és olcsó. A szobák kicsik, emeletes ággyal, két főnek. WC és zuhany a folyosón, űrkabinos jelleggel, öntisztító procedúrával. Ez utóbbit csak sejtjük, mert mindegyikünk gumiegér volt ahhoz, hogy erről odabent, tapasztalati úton meggyőzödjön. :-)
Első délutánra két programot iktattunk be. Célpontunk a Djurgarden-fésziget volt, ahol a Skanzenban (az eredeti, ami után az összes többi is kapta a nevét) a svéd vidéki épitészettel, kúltúrával és az ország állatvilágával akartunk megismerkedni, valamint a Vasa Museet.
Már a Skanzenba menet feltünt, hogy az időjárás-jelentéssel megint átbasztak átvertek minket, mert se napsütés, se 17-18 fok, viszont felhő annál több, Celsius annál kevesebb. Így a létező összes dolgot magamra szedtem a nyári dzseki alá. A látnivalók viszont kárpótoltak minket a zord időjárásért. Röviden: rengeteg vidéki épület, egyik szebb, mint a másik, korhűen berendezett boltok, szabadon lévő madarak (páva, lúd, baromfi), rénszarvas és jávorszarvas, macik, vidrák, fókák és egy kis geci mókus, aki nem hagyta magát lefotózni. Az aquarium és terrárium már csak hab volt a tortán. Egy maki majdnem ránkugrott, de simogathattam életemben először kigyót.
A Vasa Múzeum szintén egy kötelező pont annak, aki a városba látogat. A Vasa egy hadihajó, amit a 17. században építettek Gustav Adolf király megrendelésére, hogy a korszerű hajóval biztosítsa a Balti-tengeri kereskedelmi útvonalakat a len
gyelek támadásaitól. A hajóépítő mesterek tudásának és a tervek többszöri módosításának köszönhetően sikerült olyan hajót megépíteni, amelyik első útán már a kikötőben elsüllyedt. 1961-ben emelték ki 30 méter mélyről, kiváló állapotban, jelenleg pedig egy zárt dokkban van lekonzerválva kiállítva. A látogatók átriumos rendszerben, hét szinten tudják körbejárni.
A napot egy korsó helyi Spendrups sörrel zártuk, majd kellemesen átfagyva tértünk vissza tágas lakosztályainkba. :)
Folyt. köv...
