mert haza is kell jönni egyszer...
Már megint reggel van, fel kell kelni. És ráadáasul megint morgok és hisztizek, egyelőre még magamban. 8-kor kéne kimászni az ágyból, Speed viszont már 7-kor nyeszeregteti az ágyat, rájött a reggeli "session". A WC felé tartva belerúg a táskájába, majd finoman bevágja az ajtót. Tíz perc múlva visszatér, táska kap egyet útközben, ágynyikorgás. Nyugtáznám, hogy végre csend van, de... Halk csobogás a fajansz felől, közben áramlik be a "csí" is... Kolléga is konstatálja, hogy ez így nem frankó, újabb procedúra indul, a táska ismét nem ússza meg, majd halk kaparászás és szentségelés a klozet felől. Hazavágta a budit, villan át az agyamon... Áhhh, csak nem. Mindegy, alvásnak már lőttek, fetrengek még kicsit, majd kimászok. De legalább tiszta időnk van, állapítom meg az ablakon kitekintve.
Fürdés, pakolás, majd irány a reggeli. A bőséges svédasztaltól háromszor fordulok, az ottani baguette valahogy annyira más. Meg a croissant is.
Kikérjük a számlát, Speed érdekében a WC-ről nem szólunk. Indulás után jut eszembe, hogy csak a busz indulását nem néztük meg. Speed korrigál, bejelenti, hogy van 22 percünk a fél órás sétára. Erős trapp a határig, átvágva a szántóföldön, melyen a 10 centis hóréteg valahogy kicsit leizzaszt. Két perccel az indulási idő előtt érünk a megállóba. Busz sehol. Csak a rend kedvéért csekkolom a kitett táblát. A busz csak 12 perc múlva jön... Ha nem lihegnék még mindig, leakasztanám a helyéről és fejbeverném vele Speedet. Szegény srác, ma tényleg nincs formában, az ellenkező irányt nézte.
Bő fél óra múlva már a belvárosban vagyunk. Éppen belecsöppenünk a vasárnapi piacba. 
Jó móka ténferegni a napsütésben a hatalmas sajtok, ismeretlen zöldségek és grillcsirkék tucatjai között. Dél körül érünk le a tópartra, a látvány elképesztő. Genf jelképe, a Jet d'Eau szökőkút ismét működésben, a hófödte csúcsok most bukkanak elő a délelőtti párából. Süttetjük mgunkat még egy kicsit, majd a Rue de Rhone-on tátjuk a szánkat a kirakatok láttán. Genf a bankok, az óragyártás és ékszerek fővárosa is egyben. Speed már lassan el akar rángatni a Patek Philippe üzlete elől, de innen nem lehet csak úgy szabadulni. A következő boltnál ki is nézek magamnak egy Jaeger-LeCoultre órát, potom 27.000 frankért. :-) Megfogadom, hogy egyszer lesz pénzem venni egy ilyet! Egyszer, majd...
A kora délutánt a Parc la Grange-ban töltjük, még télen is gyönyörű hatalmas fáival, elképzelem, hogy nyáron milyen lehet a virágzó Roseraie rózsapark. Ami viszont Genfben feltünő, hogy semmi, de semmi nincs nyitva vasárnap. Jelenelg még arra sincs ötletünk, hogy a hiányzó souvenireket hol szerezzük be. Miután még felmásztunk a Szt. Pierre katedrálishoz, úgy döntünk, hogy a tó túlpartján próbálunk szerencsét és a buszunk is 
onnan indul majd a reptérre. Az átkeléshez a sárga vizibuszok egyikét használjuk, melyek tízpercenkét fordulnak a két part között. Megpróbálom vihogás nélkül kibírni, hogy Speed küzd 190-es magasságával a hajó 170 belmagasságában. Még nekem is le kell hajolnom kicsit, ő meg egyenesen örül hogy csak egyszer veri be a fejét. A végül sikeres souvenirkörút után a Bains de Paquis molón búcsút intünk Genfnek és a 23-as busszal már száguldunk is a repülőtér felé.
Minden simán megy, a self check-in előnyeit kihasználva öt perc alatt becsekkolunk. Simán megy... Megint érzem, hogy mi nem ússzuk meg ennyivel. És tényleg. 18:30-kor induló járatunk mellett a 19:10-es időpont villog. Ez van, a terminál összes zugát van időnk bejárni. Már a kapunál ülünk, mikor a kijelzőn már 19:25 szerepel. A lényeg, hogy 19:50-kor gépünknek csak sikerül elhagynia az állóhelyet.
A hazafele út 1 óra 25 perc alatt megvan, leheletsimán repülünk egészen Pestig. Azon, hogy Ferihegyen negyed órát várunk arra, hogy átjussunk az útlevélellenőrzésen, már meg sem kéne lepődnöm. Magyarország vár minket. A kontraszt meg ugye...
