Egy kicsit innen, egy kicsit onnan, de nyesni kell.

Már a genfi utunk is többeknek burzsújkodásnak tünhetett, viszont úgy vagyok vele, hogy megérte az árát, többszörösen is.  Jelenleg viszont a tandíj, APEH és egyéb kiadások csúnyán borították a költségvetést. Ezért aztán már december végén meghirdettem a januártól esedékes cost-cut (költség-megszorító) programot. A vizsgaidőszak végével már időm is van arra, hogy nekiálljak a gyakorlati megvalósításnak.
A BKV-bérletet úgy ahogy volt, szépen kifelejtem ezentúl az életemből. Mióta levelező képzésre járok, már nem jár a diákbérlet. A teljesáru havibérlet meg 9 rugó. Hát egy nagy lófütyi! November óta másfél-havonta veszek egy 10-es gyűjtőjegyet. Így kb. 1700 forintból kijövök havonta. Persze bliccelek mindenütt, kivéve mondjuk 4-6-os villamost és persze a metrót.
Az előfizetéseket is megnyírbáltam. Kezdtem a Pannonnál, majd Matáv (T-f*sztudja), végül UPC. Ez utóbbinak kivántam már minden szépet, a felsorolástól most eltekintenék, de ha egy pár megszületik belőle, furcsa állatok lesznek. A lényeg az, hogy 7000 forintot vágtam rajtuk, mert az új előfizetőket meg kell nyerni, a régiek meg szopjanak szépen a két évvel ezelőtti árakkal. Matávos telefon meg itthon kell, mert jóanyám ragaszkodik hozzá. Hát legyen, lenyestem ott is egy ezrest. A Pannon ment a legsimábban, ott is levágtam két rugót a módosítások révén. Röviden a program jól halad, az eredményeket várjuk.
Sajnálattal kell közölnöm, hogy igencsak veszélybe került a tavaszi kirándulás a tengerentúlra. Az takarékosság és tartalékképzés szavaknál bukott be a projekt. Remélem csak halasztani kell, törölni nem.

Jah, múlt héten megnéztük a Rockenrolla-t, a must have!