... körülbelül ennyire álltam ma meg.

Mert ma egész nap történt valami, ma egész nap megint csak pörgés volt, egyedül az este volt nagyon kellemes és nyugodt.
Hazafelé jöttem, mikor úgy éreztem meg kell állni. Jó, mindenki szépen leteszi a telefont, nem zakkantam meg... Egyszerűen ott, az utca közepén, meg kellett állnom. Egyedül voltam, esett, és felnéztem. Ennyi volt, átment az agyamon minden, de minden. A ma, a tegnap, és az elmúlt hetekből minden. Mint a midnight-express, átrobogott az agyamon.
Aztán persze, elindulni nem úgy kell, mint a sablonos hollywood-i filmekben, hogy még felfele nézünk. Semmi gond, cipő majd kiszárad reggelre :)

Namegasztan, holnapután  Project Geneva. Speeddel mar be vagyunk sózva. :) Szépen leszerveztünk mindent, ami a jelenlegi hajtás mellett már önmagában is kész csoda. 3 nap, egy hátizsák, nagy parádé. A poénokat nem lövöm le előre, majd az utijelkóban szépen meg lészen írva minden. Közben mormolunk egy halk imát, hogy Ferihegyen ne kezdjék újra a sztrájkot, ne késsen a gép, ne ömöljön az eső és Speed is borotválkozzon meg (security-checknél jelenlegi fizimiskájával lehetnek gondok... :).

Holnap még kis tapasómalom, azán hétfőn back az élményekkel és részletekkel.

Tsók!