Osszuk le a lapokat és a tál lencse után, lássuk minek kéne még jönnie 2009-ben...

Nem-nem, ez nem egy újévi fogadalomtétel lesz, csak meg kéne próbálni felvázolni hogy akkor mik is lennének a célok az elkövetkezendő 365 napra.
Mindenek előtt megtartani az állasomat és sikeresen (így szépen kiemelve) végezni a sulit. De ezeket most vegyük alapnak.
Munka fronton sajnos anyu nem áll olyan rózsásan, erre is meg kéne találni a szolúciót, mert  istenverte pöcsfejek a főnökei. Szóval onnan szabadulnia kell, méghozzá gyorsan. A kérdés már csak az, hogy hova... Sokat nem alszik emiatt, és be kell valljam, én sem tudok frappáns választ adni arra, hogy hol kapjon ő akkor munkát.
A januárra tervezett genfi túra után tavasszal most már meg kéne valósítani a Nagy Utazást. Krisz Papával már lebeszéltem a dolgot, Húsvét után vár a Nagy Vizen túl. Addig viszont sok pénzt kéne megspórolni, mert ámérika sem olcsó (bár olcsóbb mint itthon…), ráadásul a repülőjegyet is időben meg kéne venni. És közben le kéne tejelni majd az egyetemnek a tandíjat.
Tavaszi action point még a német nyelvvizsga, mert most már kezd kurvára idegesíteni, hogy még mindig nincs meg, én meg csak felejtek.
A nyári vizsgaidőszak után meg erősen hajlok most már arra, hogy meg kéne csinálni a jogsit. Nem mintha eddig nagyon hiányzott volna, mert lehet szidni a BKV-t, de Pesten az ember eljut vele bárhova. Viszont a bevásárlásokat nem kéne elaprózni, hogy az ember annyit hoz, amit haza bír cipelni. Nagyszülők is idősek, meg anyunak is vannak egészségügyi gondjai, ha gyorsan kell reagálni, jó jön a kocsi. Meg ugye ad bizonyos szabadságot. Kocsi… Na, ez még külön történet lesz, mert ugye remek pénznyelő, és még meg is kéne venni. Grrrr…
Ha már nyár… Nincs kedvem még egyszer végigszenvedni klíma nélkül egy nyarat ebben a lakásnak hívott katlanban. Mert amíg az ember családi házban lakott, kiült hűteni a tökeit a kertbe, itt viszont ezt nem tehetem meg, mert a helyi nyuggerek fellázadnak és különben is nagy az átmenő forgalom.

Őszintén remélem, hogy a Grandpa’ féle gazdasági megszorító csomag meghozza a várt eredményt, levegőhöz jutok és a fentiekben is segíteni fog. 

Más. Újra el kell kezdeni sportolni, mert ha ez így megy tovább, tökéletesen leépülök. Szóval vissza a squashpályára, már csak partnert kéne találni.

A blog jövőjéről még nem írnék semmit, lesz, ahogy lesz. Szerencsére hamar kialakult egy kisebb olvasótábor, ennek nagyon örülök.. A látogatottság sem rossz, ahhoz képest, hogy nagy dobra nem vertem az oldalt.

Na, egy év múlva megnézzük a mérleget. Addig is go ahead!